Professzionális genetikai tanácsadás és szűrővizsgálat

A GÉNLABOR Prevenciós és Szűrő Központot alapító szakemberek azt a célt tűzték maguk elé, hogy felhívják a figyelmet az egészség megőrzésének fontosságára, ennek érdekében a legmodernebb genetikai szűrvizsgálatokat tegye ügyfelei számára elérhetővé, melyek az emberi DNS-ből képesek kimutatni meglévő vagy majdan bekövetkező betegségeket vagy azok valószínűségét.

Szűrővizsgálataink köre folyamatosan bővül, mindegyiket a legmagasabb színvonal, legmodernebb laborháttér és a legkiválóbb szakorvosok közreműködése jellemzi.

A GÉNLABOR Prevenciós és Szűrő Központ hivatása, hogy a lehető legtöbb embert figyelmeztesse az ősi bölcsességre, a megelőzés fontosságára.

Jelentkezzen be most!
Telefon: 06-1/782-6774 vagy 06-30/434-1744 

Genetikai szűrővizsgálatok várandósságra készülőknek

Manapság a boldog várakozás gyakran szorongásokkal teli. Mindenféle szűrővizsgálatokkal és lehetséges betegségekkel van tele az internet, a női magazinok és a könyvek is. Az embernek rengeteg új dolgot kell megtanulnia: ultrahang-időpontok, hányáscsillapítók, székletlazítók… Ráadásul mindenki tanácsol valami okosat.

Mi is.

Olyan kevés alkalommal vagyunk terhesek, érdemes rá felkészülni. Vannak olyan genetikai vizsgálatok, amiknek segítségével elkerülhetjük a kellemetlen meglepetések egy részét. Mik is ezek?

• Veleszületett rendellenességek kockázatának kiszűrése
• Sikertelen terhességek kockázatának kiszűrése
• Terhesség alatti trómbózis kockázatának kiszűrése

A veleszületett rendellenességek, talán még a sikertelen terhességeknél is nagyobb próbatételt jelentenek a szülőknek, de sokszor a gyermeknek is. A fejlődési rendellenességek legnagyobb részét nem tudjuk tökéletesen meggyógyítani, maradandó károsodást jelentenek. A rendellenességek többsége a terhesség alatti szűrővizsgálatokkal felismerhető, súlyos rendellenesség esetén a terhesség a pár kérésére megszakítható.
Ennél sokkal jobb megoldást kínál, a rendellenességek elsődleges megelőzése, ami azt jelenti, hogy a kialakulásukat akadályozzuk meg. Ennek egyik első lehetséges módszere a folsav-tartalmú multivitamin tabletták valamelyikének szedése a tervezett terhességtől (a várandósságot minimum egy hónappal megelőzően elkezdve) a várandósság 12. hetéig. Ezzel megelőzhető a velőcsőzáródási rendellenességek legalább 80%-a, de csökken az esély a húgy- ivarszervek és a szívrendellenességek kialakulására is.

Tartalom

• MTHFR gén polimorfizmusa
• Leiden mutáció
• Protrombin gén G20210A mutációja

MTHFR gén polimorfizmusa

Különösen nagy jelentősége van a folsav-pótlásnak olyan nők esetében, akik nem képesek tökéletesen átalakítani a folsavat (és annak természetes formáját, a folátot) aktív, hatásos vegyületté. Az MTHFR nevű gén 677. bázishelyén a citozin helyén timin van (C677T) és emiatt az MTHFR-ban az alanin aminosav helyére valin kerül. Az MTHFR gén mutáns homozigóta formájában (T/T) az MTHFR aktivitása 50–60%-kal, míg heterozigóta (C/T) állapotban 25–30%-kal csökken. Ez nem pontosan igazolt módon, de egyértelműen hajlamot jelent velőcsőzáródási rendellenességek kialakulására. Ezek a nyitott gerinc és koponyahiány nevű rendellenességek, amik különböző súlyosságúak, sokszor halálos kimenetűek. A terhesség alatti felismerésükre ultrahangvizsgálatot végeznek minden kismamánál a 18-20. hét környékén.
Ezen kívül - az örökletes trombózis-hajlamokhoz hasonlóan – a homozigóta mutáció olyan komplikációkat okozhat, melyek spontán vetéléshez, méhen belüli elhaláshoz, preeclampsiához (terhességi toxémia )és HELLP szindrómához (a terhességi magas vérnyomás igen súlyos formája)vezetnek.
A várandósság hajlamosít vénás trombózisra. Ennek egyik oka a normálisan, mindenkinél fennálló fokozott alvadékonyság. A nem-terhes állapothoz képest 4-5x nagyobb erre az esély, kb. minden ezredik váradósnak vénás trombózissal komplikálódik a terhessége.
A kockázat növekedésével főként két csoportban kell számolni: akiknek már volt trombózisuk és akik valamilyen genetikai hajlamosító tényezővel rendelkeznek.

Két ilyen tényező vizsgálatát javasoljuk, amelyek a legnagyobb kockázatnövekedést jelentik:

Leiden mutáció

Az R506Q (FV Leiden) mutációt 1994-ben írták le. A mutáció igen gyakori, Magyarországon a heterozigótaság (a génpár egyikén van jelen) kb. 10%-os. Az ismeretlen eredetű vénás trombózisok 20%-ában, míg a terhesség alatt bekövetkező trombózisok 60%-ában kimutatható a mutáció jelenléte.
Lényege, hogy olyan V-ös faktor (FV, akcelerátor globulin) képződik, amely - aktiváció után - csak lassan tud inaktiválódni egy aminosav-csere miatt. Ezt az inaktiválódást a protein C aktivált formája, az aktivált protein C (APC) végzi, de az említett aminosav-csere következtében ez a Leiden-mutánsokban csak lassan következik be, ezért APC-rezisztenciáról beszélünk. Ez heterozigóta formában kb. 5-8-szoros trombózis-kockázatot jelent, homozigóta formában 50-szereset!
Az FV Leiden mutáció kapcsolatban áll ismétlődő magzatvesztéssel is. Az ilyen betegek tesztelése igen fontos lehet, hiszen antitrombotikus terápia segítségével lehetséges a terhesség kihordása. A mutáció megnöveli a preeclampsia, a placenta leválás, a magzat visszamaradt növekedésének és a koraszülés kockázatát.

Protrombin gén G20210A mutációja

A protrombin fehérje aminosav sorrendjében a Faktor II. G20210A mutáció nem okoz változást, de a plazma protrombin szintje megemelkedik. A protrombinból keletkező szerin-proteáz trombin katalizálja az inaktív fibrinogén aktív fibrinné való átalakulását, ami megnöveli a fibrincsomók számát, ezáltal fokozva a trombózis kockázatát.
A protrombin G20210A mutációja a második leggyakoribb genetikai eltérés az öröklött trombózishajlamban a Leiden mutáció után. Heterozigóta hordozóknál korosztályra való tekintet nélkül, 3-4-szeresére nő a kockázat mélyvénás trombózisra. Homozigótáknál természetesen további kockázatnövekedéssel kell számolnunk. Dohányzással 32-szeresére növekszik heterozigótákban is az akut szívizom infaktus kockázata.
Gyakorisága Magyarországon 2,7%. A trombózisos betegek 6%-ban mutatható ki, családi halmozódásokban kb. 18%-ban van jelen.
A mutáció olyan komplikációkat okozhat, melyek spontán vetéléshez, méhen belüli elhaláshoz, preeclampsiához és HELLP szindrómához vezetnek.

Vissza a főoldalra

Infarktus kockázattal összefüggő genetikai tanácsadás

Az akut szívizom-infarktus a vezető halálok a modern világban, így hazánkban is. Az EU országaihoz képest azonban hazánkban lényegesen kisebb a várható élettartam, de az egészségben eltöltött évek száma is. Ennek fő oka a 35 és 54 éves kor között bekövetkező halálozás, ami leginkább a keringési rendszer betegségeinek köszönhető, kb. 50%-ban az akut szívizom-infarktusnak. Szív- érrendszeri betegségekben 3-szor gyakrabban halnak meg a magyar emberek, mint az EU országainak átlaga. Ennek oka azonban nem a genetikai különbözőségben keresendő, hanem az életmódban és a kockázati tényezők fel nem ismerésében. Két fontos kockázati tényező a magasvérnyomás és a dizlipidémia (vérzsír-eltérések). Nem túl régóta tudjuk, hogy a magas homocisztein szint is önálló infarktus-kockázati tényező. A hasi típusú elhízás (emelkedett haskörfogat), a mozgásszegény életmód és a nem jól kezelt stressz szintén rizikófaktorok.
A családi előzmények, a saját kockázati tényezők kikérdezése és vizsgálata mellett az alábbi genetikai eltérések vizsgálatát ajánljuk.

Tartalom

• Angiotenzinogén M235T genetikai változat
• ACE gén
• PAI
• Apoprotein B
• Apoprotein E
• MTHFR C677T mutáció
• PROTROMBIN gén G20210A mutációja

Angiotenzinogén M235T genetikai változat

A renin-angiotenzin rendszer a só-víz háztartásban, az érfaltónus fenntartásában és így a vérnyomás szabályozásában kiemelkedő szerepet játszik. A fő hatóanyag az angiotenzinII, aminek szintje (részben) az előanyagától, az angiotenzinogén szintjétől függ.
Az angiotenzinogén egy peptidhormon. Az angiotenzinogén gyakori genetikai variánsai (MT vagy TT) emelkedett angiotenzinogén-szinttel rendelkeznek, ami hypertoniával, a terhességi hypertoniával társul.
Az angiotenzinogén gén terméke 26% vad típus (MM) 51% heterozigóta, 23% mutáns (magyar adat: Fiatal és munkatársai)
A polimorfizmus vizsgálatával felderíthetők azok, akik jól reagálnak kis sótartalmú diétára vagy bizonyos gyógyszerekre.

ACE gén

Az ACE is kulcsszereplője a renin-angiotenzin rendszernek, ami a vérnyomás szabályozásában kiemelt szerepet játszik az erek tágasságának meghatározásával. Az angiotenzin II kialakulásához szükséges és mivel ennek mennyisége fontos vérnyomás-szabályozó, így az ACE jelentősége is nagy. Hosszabb távon azonban a magasabb angiotenzin II szint az infarktus kialakulását is segíti.
Attól függően, hogy az ACE génben megtalálható-e egy bizonyos szakasz (alu frekvencia) inszerciós és deléciós (I/D) polimorfizmussal szokták jellemezni.
A D allél (a szakasz hiánya) és a D/D genotípus együtt jár a keringő ACE magasabb (kétszeres) koncentrációjával és a miokardialis infarktus fokozott rizikójával, különösen azok között, akik kevés hagyományos rizikófaktorral rendelkeznek.
Az ACE-gén polimorfizmusa a hipertónia kezelésében alkalmazott ACE-gátlókra adott válaszban is szerepet játszik: az DD genotípusúak jobban reagálnak ezen gyógyszerekre.
Homozigóta II: 22%, heterozigóta ID: 51%, homozigóta DD: 24-28%

PAI

Magas plazma PAI-1-koncentráció a szív-infarktus kockázati faktora.
A csökkent fibrinolízis (a véralvadás kialakult alvadási hálójának szétbomlása) kialakulásában jelentős szerepet játszik a plazminogén-aktivátor-1 gén (PAI-1) 4G/5G polimorfizmusa. A PAI-1 leggyakoribb polimorfizmusa a promoter régió 1 bázispárjának deléciója (4G) aminek hatására csak az aktivátor köt be, a szupresszor fehérje nem, ami magasabb PAI-1 szintet eredményez. Ennek következtében gátolt a fibrinolízis és megnő a vénás trombózisok, gyakorisága. Növekszik a kockázata az érelmeszesedésnek, az infarktusnak, valamint az agyvérzésnek is.
A 4G/4G genotípusnál a PAI-1 aktivitás 30-35 %-kal magasabb, mint az 5G/5G genotípusnál.

Apoprotein B

A magas koleszterinszintű családi anamnézisű betegek egy részében az apolipoprotein-B génje hibás; az apolipoprotein-B az LDL-nek az a része, ami a receptorhoz kapcsolódik. A mutáció következtében rosszabb a kötődés, kevésbé kerülnek ki a zsírmolekulák (koleszterin) a véráramból. Ezt a kötődési hibát familiáris defektív apoB-nek nevezik. A gén egyik gyakori mutációja az R3500Q, egy pontmutáció, ami egyetlen aminosav cseréjéhez vezet, de nagyon fontos helyen. Közép- és Nyugat-Európában a lakosság körében 1/700–1/1000 arányban fordul elő. A koszorúér-betegség kockázata az ilyen mutáció esetén hétszeres az átlagnépesség kockázatához viszonyítva. Az érintettek koleszterinkoncentrációja lehet magasabb.

Apoprotein E

Az apolipoprotein-E az LDL-receptor ligandjaként működik, és fontos szerepe van a koleszterinben gazdag lipoproteinek eltávolításában a plazmából. Az apolipoprotein-E-gén E4-allélja az általános népesség körülbelül 30%-ában fordul elő (a leggyakoribb az E3-allél). Az E3/E4 alléles heterozigóták koleszterinkoncentrációja átlagosan 10%-kal nagyobb az E3/E3-homozigótákéhoz képest, a lipoproteinrészecske anyagcseréjére gyakorolt hatás miatt. Ez a különbség a koszorúér-eseményekben is megnyilvánul, bár az E4-allélhoz társuló kockázat nagyobbnak látszik, mint az a koleszterinszintre kifejtett hatásából várható lenne.
A gén harmadik változata, az E2-allél homozigóta formában a brit népesség 1%-ában fordul elő. Ha egy „második csapással” társul, mint cukorbetegség, vagy a csökkent pajzsmirigyműködés, az E2/E2-genotípus III. típusú dysbetalipoproteinaemiában nyilvánul meg, ami koronáriabetegség és a perifériás érbetegség nagy kockázatával jár, és a népesség 0,01-0,02%-ában fordul elő.

MTHFR C677T mutáció

Az infarktus és a magas homocisztein szint közötti összefüggés régóta evidencia. Gyakorlatilag a koleszterinhez hasonlóan, önálló rizikófaktornak tekintik. Minél magasabb a vér homocisztein-szintje, annál nagyobb az infarktus kockázata. A magas homocisztein-szint csökkentése indokolt. Nem ilyen egyértelmű az MTHFR gén mutációinak és az infarktus kockázatának kapcsolata. Bár a folsav metabolizmusában szerepet játszó MTHFR gén TT mutációjának következménye általában magasabb homocisztein szint, nagy vizsgálatok nem, vagy csak kicsi összefüggést találtak a polimorfizmus és az infarktus kockázata között.
A TT variánst hordozóknak azonban mégis érdemes jobban figyelniük a folátban gazdag táplálkozásra.

PROTROMBIN gén G20210A mutációja

A protrombin fehérje aminosav sorrendjében a Faktor II.G20210A mutáció nem okoz változást, de a plazma protrombin szintje megemelkedik. A protrombinból keletkező szerin-proteáz trombin katalizálja az inaktív fibrinogén aktív fibrinné való átalakulását, ami megnöveli a fibrincsomók számát, ezáltal fokozva a trombózis kockázatát.
A protrombin G20210A mutációja a második leggyakoribb genetikai eltérés az öröklött trombózishajlamban a Leiden mutáció után. Heterozigóta hordozóknál korosztályra való tekintet nélkül, 3-4-szeresére nő a kockázat mélyvénás trombózisra. Homozigótáknál természetesen további kockázatnövekedéssel kell számolnunk. Dohányzással 32-szeresére növekszik heterozigótákban is az akut szívizom infarktus kockázata.

Vissza a főoldalra

Trombózis-hajlam vizsgálata

A vénákban kialakuló trombózis (vérrög) komoly egészségügyi problémát, gyakran halált okoz. A betegség nem mindig jelentkezik nagy fájdalommal, sokszor csak terheléskor alakul ki panasz. Az érintett végtag általában megvastagszik a vérelvezetés romlása miatt. A vénás rendszerben kialakuló vérrög legrosszabb következményeként az artériás rendszerbe kerülve (embólia) érelzáródást és következményes szövetelhalást okoz. Ez bekövetkezhet az agyban, a tüdőben, de más szövetekben is. Ezt elkerülendő, a kezeléssel megpróbálják „feloldani” a vérrögöt és egyben nyugalomba helyezni a végtagot (leggyakrabban az alsó végtagban alakul ki trombózis az álló életmód és a keringési rendszer sajátosságai miatt).
Évente ezerből egy embernél alakul ki trombózis. Tipikusan olyan betegség, amelynek kiváltásához genetikai hajlam és környezeti, főként életmódi hatások is kellenek, tehát úgynevezett „komplex” betegség. Az életmódi okok lehetnek:
terhesség, orális fogamzásgátló szedése, ösztrogén (női hormon) terápia, rosszindulatú daganat, trauma, műtét, hosszabb idejű fekvés.
A véralvadás mechanizmusát részleteiben is ismerjük. A 12 alvadási faktornak nevezett fehérjén kívül más fehérjék is szerepet játszanak benne. A vérrög vénán belüli kialakulásához azonban nem csak ezek a faktorok, hanem a vérlemezkék (trombociták) és a vörösvérsejtek is lényegesek.
A vénás trombózis kialakulásának valószínűsége nő, ha több kockázati tényező van jelen, de vénás trombózis kialakulhat ismert kockázati tényezők hiánya mellett is. Az ismert genetikai okok a betegek 25%-ában, míg a családi halmozódást mutató esetek 63%-ában mutathatók ki.

Tartalom

• LEIDEN MUTÁCIÓ
• MTHFR gén C677T polimorfizmusa
• PROTROMBIN gén G20210A mutációja

LEIDEN MUTÁCIÓ

Az R506Q (FV Leiden) mutációt 1994-ben írták le. A mutáció igen gyakori, Magyarországon a heterozigótaság (a génpár egyikén van jelen) kb. 10%-os. Az ismeretlen eredetű vénás trombózisok 20%-ában, míg a terhesség alatt bekövetkező trombózisok 60%-ában kimutatható a mutáció jelenléte.
Lényege, hogy olyan V-ös faktor (FV, akcelerátor globulin) képződik, amely - aktiváció után - csak lassan tud inaktiválódni egy aminosav-csere miatt. Ezt az inaktiválódást a protein C aktivált formája, az aktivált protein C (APC) végzi, de az említett aminosav-csere következtében ez a Leiden-mutánsokban csak lassan következik be, ezért APC-rezisztenciáról beszélünk. Ez heterozigóta formában kb. 5-8-szoros trombózis-kockázatot jelent, homozigóta formában 50-szereset!
Bizonyos esetekben a genotípus ismerete a trombózisgátló kezelést nagyban befolyásolhatja. A homozigóta genotípusú betegeknél az élethosszig tartó antitrombotikus profilaxis mindenképp megfontolandó. A helyzet hasonló azoknál a FV Leiden és protrombin 20210A heterozigóták esetében, akiknél a trombózis ismétlődésének veszélye magas. A FV Leiden mutáció tesztelésének előnye, hogy a mutációt hordozó vénás trombózison átesett beteg tünetmentes rokonai kérhetik a teszt elvégzését.
A FV Leiden mutáció kapcsolatban áll ismétlődő magzatvesztéssel is. Az ilyen betegek tesztelése igen fontos lehet, hiszen antitrombotikus terápia segítségével lehetséges a terhesség kihordása. A mutáció megnöveli a preeclampsia (terhességi toxémia), a placenta leválás, a magzat visszamaradt növekedésének és a koraszülés kockázatát.

Az érvényben lévő szakmai protokoll szerint:

„Általánosságban a FV Leiden genetikai vizsgálat mindenképpen javasolható az alábbi esetekben:

• bármilyen vénás trombózis 50 éves életkor alatt,
• szokatlan lokalizációjú vénás trombózis (hepaticus, mesenterialis, cerebralis),
• ismétlődő vénás trombózisok,
• vénás trombózis és kifejezett családi halmozódás,
• terhesség vagy hormonális fogamzásgátló szedése alatt bekövetkező vénás trombózis,
• 50 éves életkor alatti vénás trombózisos beteg rokonai,
• 50 éves életkor alatti miokardiális infarktust elszenvedett nőbetegek.

A FV Leiden genetikai vizsgálat megfontolandó az alábbi esetekben:

• 50 éves életkor felett bekövetkezett vénás trombózis, akkor, ha malignitás jelenléte nem igazolt,
• igazoltan FV Leiden hordozók rokonai. A FV Leiden genotípus ismerete segítség lehet a döntéshozatalban (orális fogamzásgátló szedés), illetve az esetleges kezelésben terhesség során,
• visszatérő vetélés esetén,
• nem várt preeclampsia, placenta leválás, intrauterin magzat retardatio (méhen belüli visszamaradt magzati fejlődés) vagy halva születés esetén. A FV Leiden genotípus ismerete segítség lehet a jövőbeni terhesség során történő kezelésben.”

Forrás: http://mhe.hu/verzekenyseg/veralvadasi_rendszer

MTHFR gén C677T polimorfizmusa

Az utóbbi években egyre több adat szól amellett, hogy a homocisztein-szint növekedése a vérben elősegíti a vénás és artériás trombózisok kialakulását. A magas homociszteinszint egyik genetikai alapját egy gyakori génpolimorfizmus képezi, amely egy a folsav anyagcserében résztvevő enzimmel kapcsolatos. Heterozigóta formában (egy normál és egy megváltozott génkópia) nagyon gyakori. Különösen akkor okozza a homocisztein-szint emelkedését, ha a táplálék nem tartalmaz elegendő mennyiségben folátot. A zöld növényeken (pl. spenót) kívül a máj, a bab, a cékla foláttartalma is jelentős. A homocisztein-szint emelkedése valószínűleg az endotél-sejtek károsítása révén vezet alvadékképződéshez, ez indítja el a vérlemezkék és az alvadási rendszer aktivációját. Homozigóta formában (csak a megváltozott gén van jelen) a polimorfizmus kb. 11%-ban fordul elő, a trombózis kockázatot különböző irodalmi adatok szerint eltérő mértékben (5-50-szeresre), de nagyban növeli.

PROTROMBIN gén G20210A mutációja

A protrombin fehérje aminosav sorrendjében a Faktor II.G20210A mutáció nem okoz változást, de a plazma protrombin szintje megemelkedik. A protrombinból keletkező szerin-proteáz trombin katalizálja az inaktív fibrinogén aktív fibrinné való átalakulását, ami megnöveli a fibrincsomók számát, ezáltal fokozva a trombózis kockázatát.
A protrombin G20210A mutációja a második leggyakoribb genetikai eltérés az öröklött trombózishajlamban a Leiden mutáció után. Heterozigóta hordozóknál korosztályra való tekintet nélkül, 3-4-szeresére nő a kockázat mélyvénás trombózisra. Homozigótáknál természetesen további kockázatnövekedéssel kell számolnunk. Dohányzással 32-szeresére növekszik heterozigótákban is az akut szívizom infaktus kockázata.
Gyakorisága Magyarországon 2,7%. A trombózisos betegek 6%-ban mutatható ki, családi halmozódásokban kb. 18%-ban van jelen.

Az Antitrombin III szerkezete

Vissza a főoldalra

Stroke

A kifejezés agyi érkatasztrófát, leggyakrabban agyvérzést jelent.
Korábban szélütésnek ismertük.
Megkülönböztetünk vérzéses és vérhiányos (érelzáródásos) sztrókot, de mindkettőnek lényege, hogy az agy bizonyos területén vérellátási zavar keletkezik, ami a funkciók kiesésének következményével jár (bénulás, beszédképtelenség, látászavar, vagy zsibbadás, beszédértési nehézség).
A betegség nagyon gyakori, az infarktus után a leggyakoribb szív- érrendszeri betegség. Fő kiváltója az érelmeszesedés és a magas vérnyomás.
A családban előforduló sztrók kockázatot jelent. A saját anamnézis és bizonyos belgyógyászati leletek figyelembevétele mellett fontos néhány genetikai jellegzetesség megismerése is ahhoz, hogy a saját kockázatunkkal tisztában legyünk. A kockázatok felismerése teszi lehetővé a megelőzést! Különösen fiatal betegek esetében van jelentőségük a genetikai hajlamot jelző tényezők vizsgálatának.

Az alábbiakban olyan genetikai eltérések vizsgálatát javasoljuk, amelyek megléte fokozza a sztrók kockázatát. A hazai átlag-népességben ismert a polimorfizmusok normál gyakorisága (általában magasabb, mint más európai népességben). Egy-egy polimorfizmus 1,5-5-szörös kockázatnövekedést jelent, de ennél lényegesen nagyobb a kockázat több polimorfizmus együttes jelenléte esetén.

Tartalom

• Leiden mutáció
• ACE
• Protrombin G20210A mutáció
• MTHFR C677T mutáció

Leiden mutáció

A véralvadási folyamatok egyik meghatározója a protein C rendszer, melynek szerepe, hogy a véralvadási folyamat csak lokálisan jöjjön létre, ott ahol az endothel sérült és ne terjedjen tovább az érpályában. A trombin egy olyan folyamatot indít be, amely önmaga képződésének folyamatát leállítja és ez a gátló hatás arányos a keletkezett trombin mennyiségével. A protein C a trombin hatására aktiválódik, aktivált protein C képződik (APC). Aktivitásának csökkenése trombózis hajlammal jár. Elsősorban mélyvénás trombózisra hajlamosít, de leírták isémiás stroke kapcsán is.
Hazai és nagy nemzetközi vizsgálatok is gyakoribbnak találták a Leiden mutáció előfordulását sztrókon átesett (főként fiatal) betegeknél, mint egészséges kontrollokban. Jelenléte többszörös kockázatnövekedést jelent, különösen vérzsíreltérésekkel, dohányzással együtt jelentkezve.

ACE

Az angiotenzinkonvertáló enzim (ACE-) gén polimorfizmusának jelentősége jól ismert cardiovascularis betegségek esetében. Az ACE is kulcsszereplője a renin-angiotenzin rendszernek, ami a vérnyomás szabályozásában kiemelt szerepet játszik az erek tágasságának meghatározásával. Az angiotenzin II kialakulásához szükséges és mivel ennek mennyisége fontos vérnyomás-szabályozó, így az ACE jelentősége is nagy. Az ACE koncentrációja genetikai kontroll alatt áll, szintje egy adott egyén esetében meglehetősen állandó.
Főként az ACE-gén D/D polimorfizmusa jár együtt a keringő ACE magasabb koncentrációjával és az infarktus, sztrók fokozott rizikójával, különösen azok között, akik kevés hagyományos rizikófaktorral rendelkeznek.
Attól függően, hogy az ACE génben megtalálható-e egy bizonyos szakasz (alu frekvencia) inszerciós és deléciós (I/D) polimorfizmussal szokták jellemezni.

Protrombin G20210A mutáció

A genetikai alapú rizikótényezők között kitüntetett szerepe van a homociszteinanyagcsere-utat érintő mutációknak. Az emelkedett szérum homocisztein-szint, mint köztes anyagcseretermék, elősegíti a szív- érrendszeri betegségek kialakulását.
A mutáció hatását vizsgáló tanulmányok eredménye nem egyértelmű a kockázat nagyságát illetően. Feltehetően környezeti tényezők is befolyásolják mértékét a szerum homocisztein-szintjének befolyásolásával, például a táplálék folsav-tartalma. Magyar szerzők vizsgálatai a genetikailag hajlamosító tényezők (két MTHFR mutáció) kombinációjának jelentőségére hívják fel a figyelmet.

MTHFR C677T mutáció

A genetikai alapú rizikótényezők között kitüntetett szerepe van a homociszteinanyagcsere-utat érintő mutációknak. Az emelkedett szérum homocisztein-szint, mint köztes anyagcseretermék, elősegíti a szív- érrendszeri betegségek kialakulását.
A mutáció hatását vizsgáló tanulmányok eredménye nem egyértelmű a kockázat nagyságát illetően. Feltehetően környezeti tényezők is befolyásolják mértékét a szerum homocisztein-szintjének befolyásolásával, például a táplálék folsav-tartalma. Magyar szerzők vizsgálatai a genetikailag hajlamosító tényezők (két MTHFR mutáció) kombinációjának jelentőségére hívják fel a figyelmet.

Forrás: www.sbirc.ed.ac.uk/

Vissza a főoldalra

COPD (Krónikus tüdőbetegség) – hajlam

A COPD az idült, elzáródásos hörgőgyulladás (krónikus obstruktív bronchitis) és a tüdőtágulat együttes jelenlétét jelenti. Hogy melyik betegség a meghatározó, egyénileg eltérő lehet. Általában a tüdőtágulat (emphysema) a jellemzőbb. Minden olyan tényező, ami az egyik vagy másik betegséget kiváltja vagy arra hajlamosít, egyben a COPD egyik oka, vagy rizikótényezője is lehet.
A betegség legfőbb jellemzője a folyamatos légzésfunkció-csökkenés. Légző szervrendszerünk hatékonysága 25-30 éves kor fölött az életkorral fokozatosan romlani kezd, ez azonban normálisan csupán évi 20-30 ml légzési térfogat-csökkenést jelent. Ha ennél nagyobb mértékű a romlás, az bizony hajlamot jelent tüdőtágulásra vagy COPD-re, ami évenkénti ellenőrzéssel felderíthető.

Kétségtelen, hogy a COPD kiváltásában a dohányzásnak van elsődleges szerepe, pontosabban a dohányfüstnek, tehát az aktív és passzív dohányzásnak egyaránt. Az összes COPD-beteg legalább 80 százalékánál ez a kiváltó oka a betegségnek, de a dohányosoknak csak 15-20%-a lesz COPD-beteg. Léteznie kell tehát más okoknak is.

A COPD-nek genetikai okai is vannak. Az alpha-1-antitripszin enzim veleszületett hiánya a COPD-s betegek1-3 százalékában a betegség elsődleges oka.
A dohányzás 10-15 évvel előre hozza az örökletes COPD kifejlődését.
Az alfa-1-antitripszin (ATT) génje 14. kromoszómánk hosszú karján helyezkedik el. A betegség akkor alakul ki, ha valaki mindkét szülőjétől hibás géneket örököl. A csupán egyik szülőtől hibás gént öröklő, részleges ATT-hiánnyal született utódok is veszélyeztetettebbek az átlagnál. A veleszületett alfa-1-antitripszin-hiányos COPD szerencsére ritka. Az európai lakosságnál viszonylag gyakorinak számít, de itt is csak minden kettő-, hatezredik embert érinti.
Az ATT egy májban termelődő glükoprotein, innen a vér szállítja a tüdőbe, ahol a tüdőhólyagocskákat és hörgőket borító nyálka védőrétegében található. A tüdő legfontosabb proteázgátló enzime, alfa-l-proteáz inhibítornak is nevezik. A tüdőben megtalálható összes proteáz (fehérjebontó enzim) 80 százalékát, köztük az elasztáz enzimet is képes gátolni. A proteázokat a tüdőben lévő immunrendszeri sejtek bocsátják ki azzal a feladattal, hogy emésszék meg a betolakodó kórokozók fehérjéit: szabdalják fel fehérjeláncaikat. Az ATT feladata, hogy "kordában tartsa" a fehérjeemésztő enzimeket. Ha ugyanis kórokozó kerül a tüdőbe, és ott gyulladást vált ki, az eredetileg kórokozó-irtásra kirendelt proteázok akár a tüdőhólyagocskák szövetében található fehérjéknek, többek között a léghólyagok rugalmasságát adó elasztin-rostoknak is nekieshetnének. Az ATT az elasztáz enzim gátlásával megvédi a tüdőfalban lévő elasztint. Ha ATT hiányában a léghólyagocskák rugalmas fala megsérül, kilégzéskor nem tud összehúzódni, így nem képes a hörgőkön át kijuttatni a levegőt. Ilyenkor a beteg erőltetett kilégzéssel, fokozott mellkasi kilégző-mozgással igyekszik megszabadulni a tüdőben lévő elhasznált levegőtől. Ha azonban a hörgők beszűkültek, akkor a léghólyagokban rekedt levegő ettől nem tud jobban távozni, sőt a bennrekedt levegő nyomása csak károsítja a tüdőhólyagocskákat.

A fentiek miatt fokozott veszélyt rejt minden légúti fertőzés, hiszen ilyenkor sok proteáz szabadul fel védekezésképpen, de nincs, ami megvédené tőlük a saját szöveteket.

Forrás: http://www.hazipatika.com

Alfa1 antitripszin hiány vizsgálata – a leggyakoribb halálos betegség világszerte

ZZ genotípus (Glu342Lys) esetén az alfa1 antitripszin szintje a normális 7-10%-a. Ez a mennyiség nem tudja megkötni a gyulladás során a fehérvérsejtekből (granulocitákból) felszabaduló elasztáz nevű fehérjét, ami a tüdőhólyagocskák falában is károsodást vált ki. Következményként súlyos emfizéma (egybenyílt falú, károsodott tüdőhólyagocskák, vagyis csökkent légzőfelület) alakul ki. Ez a kóros homozigóta mutációt hordozók 60%-ban várható.
Az ilyen genotípusú emberek hajlamosak fiatal életkorban, akár 30-40 évesen COPD-re (krónikus obstruktív légúti betegség), tehát az ő esetükben különösen indokolt a dohányzás kerülése!

A kóros genetikai változatot hordozók ritkábban, de májbetegségre is hajlamosak lehetnek. Ennek oka, hogy az alfa 1 antitripszin sokszorozódott formája (polimer) lerakódik a májsejtekben. A máj már újszülöttkorban megbetegedhet, sőt kb. 10%-ban cirrózis alakulhat ki. Későbbi életkorban (50 éves kor körül) is kialakulhat májbetegség, cirrózis.
Az SS változat (Glu264Val) enyhébb plazma-eltérést okoz.

A genetikai polimorfizmus hazai gyakoriságára vannak adatok.
Feltehetően ez a leggyakoribb recesszív betegség-hajlam. Jelenlegi ismereteink szerint a hordozók gyakorisága 25-30 ember közül egy!
Magyar adatok ugyanakkor kb. 1%-os Z hetezigóta gyakoriságot mutatnak.
Hazánkban a májcirrózis az összes halálozás kb. 5%-át adja, ami azt jelenti, hogy a magyar férfiak és nők cirrózis-halálozása többszöröse a nyugat-európainak, ebben is vezető helyen állunk!

Genotípus	Az AAT mennyisége (a normális százalékában)	Lehetséges következmény	Gyakoriság a népességben
MM	normál (100%)	-	86.5%
MZ (hordozó)	Valamelyest csökkent (60%)	Általában nincs	3.9%
ZZ	Jelentősen csökkent (7%)	Tüdő és/vagy májbetegség	0.05%
FM	Gyakorlatilag normális (97%)	-	0.4%
FS	Valamennyire csökkent (66%)	-	0.05%
SS	Valamennyire csökkent (71%)	-	0.1%
SZ	csökkent (39%)	Tüdőbetegség kockázata nagyobb	0.3%
MS	Határértéken belüli (81%)	-	8.0%
Null/null	Nincs! (0%)	Csak tüdőbetegség van	< 0.7%

Forrás: wikibooks.org/

Az alfa 1 antitripszin molekula (modellje az ábrán látható) 394 aminosavból áll. A Z allél azt jelenti, hogy az 5. exonban egy pontmutáció következtében a 342. helyen lévő glutamin helyére lizin kerül. Az S allél is pontmutáció, a 264. helyre glutamin helyett valin kerül. A kóros fehérjék közül a Z típusú hajlamos polimerizálódásra a sejten belül, ezért nem kerül megfelelő mennyiségben a vérbe. Az S típus viszont gyorsabban lebomlik, nem elég stabil.
Az allélok gyakoriságát Európában és a következményeket a táblázatban foglaltuk össze.

Magyarország az alacsonyabb gyakoriságban kóros ZZ genotípust hordozó országok közé tartozik.
A mutációk „előnyének” tartják, hogy hajlamosítanak ikerterhesség kialakulására.

A PI*ZZ alléljának gyakorisága Európában
Forrás: erj.ersjournals.com

Alfa 1 Antitripszin hiányra gyanús tünetek:

• Korán jelentkező (45 éves kor előtt) emfizéma (tüdőtágulat)
• Ismeretlen rizikófaktor nélkül kialakuló emfizéma (dohányzás, foglalkozási porszennyezés, stb.)
• Emfizéma speciális rtg-jellel
• Másképp megmagyarázhatatlan májbetegség
• Nekrotizáló panniculitis (a bőr alatti zsírszövet elhalással járó gyulladása)
• C-ANCA [anti-neutrophil cytoplasmic antibody]-pozitíve vasculitis)
• Családi előzményben a fentiek
• Hörgő-tágulat (Bronchiektázia) nyilvánvaló előidéző ok nélkül

Forrás:www.ojrd.com - Az alfa1 antitripszin szerkezete.

Az alfa 1 antitripszin hiányt jellemzően csak hosszú évekkel az első tünetek jelentkezése után szokták felismerni. Azonos genetikai típusú betegek prognózisa is jelentősen eltérhet.
A pontos diagnózisnak mégis van jelentősége, főként fiatal korban, családtervezés előtt.
Egyrészt a dohányzás kerülésével és más életmódi változtatásokkal tehetünk a tüdőbetegség kialakulása ellen akkor is, ha kóros genetikai típussal rendelkezünk. Nem mindegy, hogy hány évet tudunk egészségben leélni!
Másrészt családtervezés előtt érdemes elvégeztetni a vizsgálatot a jövendő gyermekeink egészsége érdekében is.
Mivel a hordozóság nagyon gyakori, saját genotípusunk megismerése révén előre gondoskodhatunk gyermekeink egészségéről- felkészülhetünk egy alfa1 antitripszin hiányos gyermekről való gondoskodásra, vagy megfontolhatunk más lehetőségeket is.

Vissza a főoldalra